A XVII. században az iskolamesternek minden házat birtokló családfő tizenkét pénzt, egy-egy pint bort vagy az utóbbi helyett négy dénárt adott. Feltételezhető, hogy a Berettyón működő két malom szombati vámjából is részesült. Mindezek a járandóságok jelentős egyházi-iskolai oktatásra engednek következtetni. A tanköteles gyermekek létszámáról a korabeli források nem vagy szűkszavúan tájékoztatnak. Ismerjük azonban a rektornak járó tandíj összegét, amelyet 1675. június 20-án a Nagyfaluban tartott parochiális gyűlésen határozták meg a környékbeli iskolák – Szilágybagos, Szilágyperecsen és Szilágyzovány – oskolamestereinek. A határozat szerint az ábécés nebulók huszonöt, a főolvasó gyermekek negyven dénárt, a deklinisták és grammatisták pedig egy forint tandíjat voltak kötelesek fizetni. A synaxista, poeta és rektor egy-egy tallér tandíjat rótt le.

Az oktatás latin nyelven folyt. A legfontosabb tárgy az olvasás és éneklés, hogy a tanulók a katekizmust, a református keresztény hit igazságait köny-nyen elsajátíthassák. A fiúiskolában a következő osztályokat különböztették meg: abécédáriusok, collectorok, silabizálók, conjugisták, declinisták, grammatisták és synaxisták. A lányoknál az ábécések, olvasók, zsoltári olvasók és katekézist tanulók, valamint bibliaolvasók osztályát. A lányok nem tanultak latint. A parochiális gyűlésen felhívták a tanítók figyelmét, hogy „a szülőknek ne adjanak alkalmatosságot, hogy magzatjokat kivegyék az iskolából”. Sok gyermek ugyanis nem látogatta rendszeresen az intézményt, mert a szülők mezőgazdasági munkára fogták őket.