1925 szeptemberében Nagy Károly püspök úr az Őraljaboldogfalvai szórványegyház lévita-tanítójává nevezett ki engem, akinek se hangja se hallása nincs. A gróf Kendeffyek ősi fészken ez, amelynek éltető lelke a grófné: Báró Bánffy Zsuzsika volt. A gyülekezet nagyon vegyes elemekből tevődött össze. Faji öntudat nagyon halvány, elszíntelenedett. A templom Árpád korabeli, papi lakása nagy. Utolsó rendes lelkésze Vásárhelyi Lőrincz a püspök úr, édesapja. Ebben a faluban és ennek a környékén döbbentem rá az elnémult harangok valóságára. Nagyon sok Rákóczi, Rákosi, Kovács, etc. nevű román emberrel találkoztam, és amikor azt kérdeztem tőle, hogy román vagy, azt felelte: nem. Magyar vagy? Nem! Hát akkor mi vagy? Nemes vagyok. Megvan a kutyabőröm is. Szeptember havában beindítottam az iskolát 10 egy néhány tanulóval. Templomozások alkalmával többször a grófné volt az énekvezér. Az én kosztom is a grófi udvartól került ki. Október végén visszamentem a Teológiára s helyembe egy negyedéves teológus jött. Azóta sem hallottam semmit az Őraljaboldogfalviakról.

Fülöp Ferenc lelkész életrajza 20. oldal

Vásárhelyi Lőrinc (Ilencfalva, 1859. – Őraljaboldogfalva, 1920. ápr. 13.) ref. lelkész, Boldizsárnak bátyja, (II.) Józsefnek nagybátyja, Jánosnak atyja. A gimnáziumot 1870-től a teológiát 1878-tól Nagyenyeden végezte, hol 1882-től két évig →köztanitóságot viselt. 1885-t61 Maroscsúcson, 1889-től Marosludason, 1892-től Őraljaboldogfalván lelkészkedett. – Művei: Az őraljaboldogfalvi ref. egyházközség krónikás története. (Hátszeg, 1907.) Imák (Uo. 1909.). A legjobb balzsamcseppek. (Uo. 1911.) Imák; templomi és családi isteni szolgálatra is. (Uo. 1911.) Erős várunk (Imakönyv). (Uo. 1912.) Ünnepi és alkalmi imák (??). Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon